Lejtmenetben - avagy egy utazás margójára

2018.05.06, vasárnap

Menjek vagy ne? Van értelme? Lesz értelme? Mikor menjek, ha megyek? Kivel? Mivel?

Kérdések, amelyek már napok óta gyötörnek. Vidéken élek és dolgozom. Mára azt már eldöntöttem, hogy kedden, május 8.-án felmegyek. Azt már sikerült elintéznem, hogy aznap ne kelljen dolgoznom. De ha már megyek, akkor délelőtt 10-re kéne igazából menni, mivel akkor van értelme az ott létnek. Valamint már 7.én lehetne csatlakozni az élőlánchoz illetve a Civil Ellenzék vonuláshoz.

Ismerőseim közül senki nem akar menni, hol ezért, hol azért, mind1, én akkor is megyek, ott a helyem, nekem mennem kell! Eddig csoportos szervezett utazás az én környezetemből nincs. Nézegetem az Oszkár-t, van hely bőven, ok.
Az éjszakázást nem bírom, az kész, így meg nincs sok értelme felmenni 7.-én. Jól van, tehát eldőlt csak kedden megyek, akkor viszont reggel, hogy 10 előtt már ott legyek és ott leszek egész nap, azt még kibírom.


2018.05.07, hétfő

Láttam szerveződéseket, akik a különböző városokból indulnak, de az én környezetemben csend van. Nem adom fel, az Oszkár még este felé is működhet, legrosszabb esetben saját kocsival megyek.

Siker! Indul busz, nagyon olcsón. Remek! Indulási időpont azonban nincs ott, így rákérdezek. 10-kor indulnak. Pff. Ez nekem nem jó, ha már úgy is szabaddá kellett tenni az egész napot, akkor oda kell menni 10-re. A hölgy, akivel beszélek, mondja, hogy tud másik lehetőséget, szuper ebből már lehet lesz valami. Közben észreveszem, hogy még távolabbról indul egy kocsi korán reggel, ahol még van hely és én is útba esek. Nagyon jó, kapcsolatfelvétel megtörtént, minden ok, reggel jönnek, felvesznek. Sóhaj, megnyugvás, jól van, tehát ott leszek, és nem egyedül.

Vártam a délután, éjszakai eseményeket, lezárásról, miegymásról. Tartsatok ki, megyünk!

Élőlánc nem alakul, max 200 ember, az kevés. Hol vagytok Pestiek? Miért? Mi van?

Kordon sincs, hiszen minek.

Nem baj, biztos mindenki holnap jön. Akkor ott sokan leszünk, és ….


2018.05.08, kedd

Aludni se nagyon tudtam, mentem volna. Már korán tűkön ültem. Késnek, nincs információ se. Rájuk írok, semmi. Már 10 perc is eltelt és semmi. Akkor megyek saját kocsival, nem érdekel, de akkor is nekem ott kell lennem! Felhívnak, mindjárt itt vannak. Ok, elindulok eléjük.

Úton vagyunk. Beszélgetnek, beszélgetünk, megismerem őket kicsit. A hét főből 4 aktív Jobbikos , 1 aktív DK-s, és 2 olyan, aki csak szavazott az ellenzékre. 6 férfi 1 nő. Minden férfinek van harcművész múltja/jelene. Nem félünk, megyünk, mert mennünk kell. Nekünk ott a helyünk, mi magunkért, családjainkért, a gyerekeinkért, a hazáért megyünk. Mindannyiunkat hajt valami.

Megyünk, mert elegünk van, nem maradhat így az ország, ez így nem egy élhető ország. Itt történnie kell valaminek, különben …

Útközben nézzük a híreket. Kossuth tér kiürítve. De most is kevesen vannak ott. Nem értjük. Közben kiderül, hogy minden aktív párt szimpatizáns úgy érzi magára hagyták őket. Nincs semmi információjuk semmiről, nincs jövőkép, nem mondtak nekik se semmit. Jujj. Ez ijesztő. Az egy dolog, hogy nekem, kívülállónak nem válaszolt senki, de nekik, akik – ahogy hallottam – sokat tettek a saját körzetükben a pártjukért, hogy nekik se mondjanak semmit, azért az erős.

Kicsit késünk, mert nem tudunk parkolni, de ott vagyunk. Végre. Végre tehetünk valamit.

Kordon nincs, lezárás nincs. Hoppá biztos lemaradtunk valamiről. Rendőr az van, de nem olyan sok. Tüntető viszont alig. ?????????? Mi van itt emberek?

Mi odamentünk a lépcsősorhoz az épület közepén. Álldogáltunk csendben. Néztük azt a kb. 200 embert, aki ott volt.

Jött valaki, aki élőláncot szervezett. Rendben mi akkor is ott maradtunk a lépcső előtt szembenézve a 10 rendőrrel és mögöttük a 10 fős palotaőrséggel. A rendőrök csak a ruhájukban tértek el tőlünk. Ők is emberek, 20 max. 30 évesek, átlagosak, sőt inkább átlagosabbak, mint mi. Nekik is melegük volt. Kaptak vizet, adtak nekünk is. A palotaőrség az már más volt. Ott kemény gyerekek vannak, akik meg is mutatták ezt, majd szétszakadt az egyenruha rajtuk.

Közben video felvételek készültek, fényképek készültek, szelfik is készültek. Tök jó. Az elején olyan érzésem volt, hogy többen vannak, akik csak kamerázgatnak, mint akik tüntetnek.

Voltak néhányan (2-3 ember), akik mondták a magukét a rendőröknek címezve, voltak, akik dudáltak, fütyültek, skandáltak néha valamit, csakhogy ne unatkozzanak.

Mi csak álltunk ott. Tétován ide oda nézegettünk, tettünk egy lépést erre, majd arra.

Megafonnal is megjelentek valakik, akik az Alaptörvény érvénytelenségéről beszéltek.

Mi csak álltunk. És álltunk.

Jön az információ, hogy vége van a ceremóniának és a „nagy” emberek el fogják hagyni az épületet, menjünk jobbra ide és ide, mert valószínűleg ott fogják elhagyni a parlamentet.

Mi is mentünk. Megnéztük. Láttuk. Láttuk, hogy az eddig rejtegetett rendőr- és palotaőrség nagyobb létszámban elindult ugyanabba az irányba. Azt is láttuk azonban, hogy a kivezényelt osztagok létszáma magasabb, mint a tüntetőké. Hmm. Hát jó. Odaálltunk a kihajtó fölé, kiabáltunk kicsit, amikor elhajtott az első autó.

Kicsit később tétován arrébb tántorogtunk, majd leültünk a padokra.

Ültünk.

Kérdeztük egymást, most mi legyen? Mit csináljunk 6-ig? Maradjunk egyáltalán addig? Van értelme?

Felvetődött, hogy otthon is lesz tüntetés 6-kor. Lehet elég lesz azon részt venni.

Elindultunk. Haza.

A séta a WestEnd-en keresztül vezetett a kocsihoz. Ott és akkor többen vásároltak, ettek, ittak, mint ahányan a téren voltak összesen, beleértve a rendőröket, a palotaőrséget, a madarakat, kutyákat. Pedig rendfenntartóból legalább 10-szer annyi volt, mint tüntetőből.

MI VAN VELETEK EMBEREK? Milyen rohadt világ ez?

Végtelenül szánalmasnak éreztük magunkat, ahogy kullogtunk hazafele.

A Jobbik se jött ki. Sérelmezték a többiek. Nekik volt belső kapcsolatuk, telefonon kapták az információkat, de mégis úgy érezték, hogy magukra hagyták őket, és a pártjaiknak csak addig kellettek, amíg hozzásegítették őket, ahhoz, hogy ismét 4 évig ott legyenek a központban jó pénzért. Elhangzott, hogy „otthon a tagságit is leadom, nem érdekel engem ez már.”

Az is elhangzott, hogy ott bizony a rendőrség és a palotaőrség is kamerázott, és tuti listáznak mindenkit, aki ott volt. Már tuti megvan nekik a nevünk lakcímünk telefonszámunk, stb. És innentől nem fog maradni más lehetőség, mint itt hagyni az országot. Hiszen hogyan is pályázhatnának vállalkozóként bármire is az önkormányzatnál, vagy bárhol. Egyszerűen csak nem fognak megbízást kapni. És akkor nem marad más lehetőség …

Volt, akinek a párja már ezelőtt is kijelentette, hogy ha ez így marad, akkor bizony menni kell.

Én nem tudok menni. Már akkor se tudtam, amikor a végzős osztálytársaim egyharmada külföldre szökött a 80-as években. Én maradtam. Maradtam akkor is, amikor a barátaim mentek. Maradtam, és maradni fogok akkor is, ha a gyermekem megy külföldre, mert nekem itt élnem, halnom kell.

Hazaértem, elköszöntem.

Kimentünk az otthoni 6 órás tüntetésre, csak a rend kedvéért, hogy lássak, hogy végre megértsem azt, hogy miért is kellett nekem ez a mai nap. A főutcán többen sétáltak, mint a tüntetésen. De ez már nem fáj, már immunis leszek ezekre. Vagy mégse? Mégis fáj? Igen, mégis fáj, nagyon fáj.

A tüntetésen igazat szóltak. Elmondták azokat, amit már eddig is tudtunk, hiszen mi épp azért voltunk ott, mert tudtuk, hogy mi a gond, de ott újra elmondták, és csak sorolták, sorolták, és sorolták. Egyszer csak kifordultam, mielőtt önmagamból fordulnék ki, elindultam onnan is, haza. Kicsit távolabb fényképet készítettem, hogy meglegyen később is, hogy mivé lett ez a haza.

/Egy szánalmas idióta/ törölve